Libretto

Hogy szoktam-e még.
Hát, nemigen. Minden nap reggel hatkor elmegyek otthonról, és este hét után kerülök haza. Hétvégén meg mindig akad teendő, hajjaj, amire hétköznap nincs. Ráadásul nyaranta mindig hétvégén esik.
Hogy hiányzik-e.
Miután abbahagytam a versenyzést, már csak közlekedési eszköznek használtam a biciklit, de olykor verettem egy kicsit, fölhajtottam a Mátrába. Egy ízben épp tiszta sav volt már a testem, a szám meg kezdett vicsorra húzódni, ránéztem a kilóméterórára, tizenhattal haladtam bazmeg. Tizenhattal. Oké, montival, de még hátszél is volt. Akkor nagyon elment a kedvem attól, hogy sportszerűen tekergéljek. Régen volt olyan, hogy pont itt, Mátrafüred felé az emelkedőn egy egyenkéntin ötvenöttel mentem.
Tudod mennyi az ötvenöt? Ülj fel a bringádra, ha sikerül itt a síkon felgyorsulnod negyvenre, a vendégem vagy, ha ötvenre, leszopom magam. Most meg itt vánszorgom, szánalmas.
Hogy hiányzik-e.
Június végén már négy órakor is el lehetett indulni edzeni. Laza, anaerob zsírégetés az Alföldön. Hajnalban isteni az idő, kellemes, simogató. Alig van ember a tájban, egy-egy pék vagy postakocsi, hogy azért ne rémüljünk meg. Valahol Jászdózsa környékén, ahol megnő a településköz, mindig ott szerettem a legjobban. Addigra bemelegedtem, a lábaim metronómként adták a kilencvenes fordulatot. Itt mindig fölegyenesedtem a nyeregben, becsuktam a szemem, széttártam a karjaim, és csak suhantam, suhantam, míg a könnyem kicsordult.

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

- Faszombamá - a vírus dideregve fordult a jobb oldalára.

Eleinte jó ötletnek tűnt. Amikor a gazdája utoljára belenyalt a pörköltbe, hogy hm, de finom lett, a vírus gondolt egyet, és bevette magát a marhapörkölt egyébként nem túl barátságos paprika- és zsírszemcséi közé. Azt tervezte, hogy meghúzza magát a fagyasztóban - most már épp eleget foglalkozott vele boldog és megboldogult.

Ha pár hónap után, mikor a mélyhűtőben jobb időkre eltett marhapörköltet majd kiolvasztják, meghökkent virológusokkal telnek meg a televíziók reggeli műsorai, baljós hangulatokat kinyilatkoztató fórumozók lepik el még a motoros topikokat is.

Hogy hát visszajött. Hogy ilyen még nem volt, mert a spanyolnátha is...

- Az, a kurva anyátokba, abba - a vírus látásból ismerte a spanyolnáthát, és nem volt valami jó véleménnyel róla, pitiáner bolti tolvajnak tartotta, aki ráadásul a feleségét is elhagyta, három gyerekkel.

De most már elég sok idő telt el, túl sok, hogy meghökkentő legyen a visszatérés. A vírus már csak szabadulni akart, nem főszereplőnek lenni. A pörköltes tartó egészen hátrasodródott a mélyhűtőben. Hogy irigyelte azt a kis köcsög szalmonellát, amikor nagy vihogva integetett a távozó fagylaltosdobozból.

- Faszé nem lettem blaster, csak üldögélnék egy processzor akolmelegében, és recskázgatnék bazmeg - morgolódott a vírus, miközben megigazította a sálját - az lesz a fasza, ha még el is kapok valamit!

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

A parkolóból vagy kétszáz métert kellett gyalogolni, hogy fölérjenek a Kékesre, a hegytetőre. Talán ha két emberrel találkoztak, egy ilyen szürke őszi napon kellemesen kihalt a környék. Az északi oldalról nagyon messzire el lehet látni. Alul a falvak, távolabbra dombok, hegyek, tiszta időben a Tátra is szokott látszani.

Megálltak.

Némi ideig nézelődtek, szívták magukba a mindenséget.
- Milyen kicsik vagyuk - állapította meg L. - apró kis részei ennek a kurva nagy univerzumnak.
Nagyot szippantott a friss kékesi szélből.

Hallgattak.

- Mennyire pitiáner, önző és semmirekellő marhaságokat hívunk problémáknak. Ott van az a fa, ott az a nagyon nagy. Alig lehetett kisebb már akkor is, amikor nagyapáink megszülettek. Mennyire fenséges. Ez itt, ez itt... - de nem tudta befejezni a mondatot, mert nem volt neve még annak, amire gondolt.
- Szerinted beszélgetnek a fák? Vannak elegen.
- Feltétlenül. És most remélem, rólunk - L. szerette a fákat.
L. egy apró követt rugdosott, aztán elvétette, a kő láthatatlanná menekült.
- Szevasz kő. Százezer éve itt vagy, és itt leszel százezer év múlva is.
A szél megerősödött, hűvös volt már.

Elindultak.

- Élni jó - indítványozta L.
Istentelenül szeretett volna újra gyerek lenni.

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Olyan remekül indult az ősz. Szerencse-e vagy valami különleges erő, amiben persze nem hiszek. Bandi bölcsis lett, Szilvi szinte ugyanakkor remek állásba ment, minden olyan szépen kirajzolta egy boldog, pozitívumait tekintve nyárspolgári lét körvonalait.

Aztán apám végül meghalt, eleget küdött makacsul az ellen, ami ellen nem is lehetett volna. Belefáradt, elemésztődött. Az a kábult, halálos hajnal, majd a novemberi esőben tett hivatal- és szolgáltatójárás, ami aztán egy különös hangulatú temetéssel zárult, felnőtté avattak.

Azok a csöppek, a három kis lény, az olyan erő, ami azóta még jobban megemel. Folyton kerestem az időt, hogy srác vagyok-e még vagy már felnőtt.

Szeretnék méltó lenni a sorsomra, és sokat szeretni. És időben meghalni tudni.

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Tell me true, tell me why, was Jesus crucified Is it for this that Daddy died? Was it for you? Was it me? Did I watch too much T.V.? Is that a hint of accusation in your eyes? If it wasn't for the nips Being so good at building ships The yards would still be open on the clyde.

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Nem sokat baszakodtunk vele, az biztos.

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Szeretnék odamenni hozzád. Lehet, hogy tök jól tudnánk csinálni valamit együtt. Mondjuk, ha tapétáznánk. Lehet, hogy jól illeszted a papírcsíkokat, mert én meg jól kenek, de nem tudom ügyesen felrakni.
Jó lenne odamenni hozzád, hogy elmondd, miért kiabálsz. Csak eléggé félek, hogy leköcsögözöl. Vagy lezsidózol. Ami nekem nem fáj, csak megijedek, ha rámkiabálnak. Az oviban is féltem az egyik dadustól, mert valamiért nem szeretett, és volt, hogy rámkiabált. Sokat sírtam miatta.
De jó lenne odamenni hozzád, és megdicsérni, hogy szép vagy, és irigylem a munkatársaidat, hogy veled lehetnek naphosszat, csak lehet, hogy fejbebasznál az esernyőddel és leszatíroznál.
A múltkor meg odajöttél hozzám a boltban, és figyelmeztettél, hogy ki fog esni a bukszám a kerékpáros trikóm hátsó zsebéből. Csak én meg elküldtelek a picsába, hogy ne foglalkozz a dolgaimmal. Sokáig szégyelltem magam, még most is.
Szeretnék odamenni hozzád, mert nagyon szeretek főzni, és érdekelne pár cigány étel, de egyáltalán nem merlek megkérdezni, mert így nőttem fel, hogy félve utáljalak, pedig nagy haverok lehetnénk, berúgva csapkodnám a hátadat, hogy elbasztad a rántást, te meg röhögnél, hogy nem bírom az erőspaprikát.
Veled is szeretnék beszélgetni, mindig szerettem volna, de nem bírom a szagodat, nem tehetek róla, pedig lehet, hogy csak emiatt vagy itt, hogy már nem szól hozzád senki sem. Játszhatnánk egy sakkpartit, nem hagynálak nyerni.
Megbeszélhetnénk, hogy nagyanyámék még szlovákul veszekedtek, de bennem meg már az ertéel azért bassza fel a pumpát, hogy szlovákok basztatnak magyarokat. Röhögnénk, hogy te meg hiába vagy Kovac, nem beszélsz magyarul, aztán meg elmennénk csajozni.
Kiállhatnánk a következő parkolóba elszívni egy cigit, hogy basszus, ezt megúsztuk, majdnem belémjöttél öcsém, holnap kijössz a meccsre?
Szeretnék odamenni hozzád a kis trikolóros pultodhoz, hogy miért nem szeretsz. Látod, sóhajtanék fel, így veszek levegőt. És most elmegyek dolgozni.
Egyszer úgyis odamegyek valakihez.

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Van ez a közhely, hogy az első alkalommal eldől, valaki operajáró lesz-e vagy sem. Micsoda faszság ez is.
Mi a szabadtérin néztük az Aidát, még nyáron. Mindent összevetve, hisz nem vagyok finnyás egy kicsit sem, azt mondom, hogy jól éreztem magam. Az ingerek embere vagyok, és azokból volt bőven. Szép színpadi megoldások, jól szólt (csak a harsogó kórusok közepei torzítottak, de azok bántón), és még feliratot is vetítettek nekem, a műveletlennek.
De ez az Aida micsoda egy szar. Szükségem lett volna a katarzishoz sokkal több dramaturgiára, amikor rosszra fordult a szerelmesek sora, hát belőlem az együttérzésenk szikrája sem csikartatott ki, ott rohadjon meg ez a köcsög Radamesz, minek kavar, azt hiszem erre gondoltam, pedig szökött már könny azon a filmen is a szemembe, amiben Tom Hanks szerepel egy Húcs nevű kutyával.
Persze szépen énekeltek, de vagy az opera vagy ez a rendezés alkalmatlan volt arra, hogy érzelmeket hatékonyan közvetítsen. Radameszt, a hősszerelmest bár az állítólag világszerte elismert és kedvelt tenor játszotta, de az én felszínességem nem tudott azon túllendülni, hogy ő, a kérlelhetetlen egyiptomi harcos, akinek megadatott, hogy belenyúljon Aidába, mégiscsak egy másfél méteres kínai fiatalember (Tae Sung Jung).
Amikor Verdi megírta az Aidát, gondolom, szerették. Azzal az értékkészlettel gazdálkodott, ami akkor a rendelkezésére állt. Nehezen emésztettem meg, hogy olaszul énekeltek (ezt kevésbé, azt játszottam, hogy latinul), és a fő zenei motívumok a 19. századi ízlésből fakadnak. Amikor felhangzott a híres induló, majdnem beszartam a röhögéstől, egyébként a Bunkócska is szólhatott volna, az is éppen eléggé idegenül hatott volna a piramisok tövében, mint ez a kvázi Radetzky-induló. Ha ma valaki megcsinál egy egyiptomi sztorit minimál technóval, bizonyára éppen olyan marhaságnak tűnik 150 év múlva, mint most Verdi. Kár, hogy ennek a műfajnak ilyen bebetonozott osztályzatai vannak. Egyébként a szólók, a misztikus háttérzenék simán jók voltak, akár kortalanok is.
Nem volt elegáns, szórakoztató volt, de mint egy operett. Örültem, hogy ingyenjegyünk volt.

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Manapság a fazon vita tárgya. Jelentős munkahelyi viták ezek, amik egyébként a búsulókától a "mi lesz a végbélbe került ondó sorsa?" kérdésfeltevésig terjednek.
A fazon megoszt. A nők megint csak súlyos tévedésben leledzenek, mert figyelmen kívül hagyják az egyébként nagyon pontos szegmentációjukat, mégpedig azt, hogy a fazonnal kapcsolatos kérdéskör kizárólag a fasz érdekében keletkezett.
Ehelyt vallom meg, hogy a nem is olyan régi hagyományok híve vagyok, az ezredforduló környékétől van ez a pinaborotválás, tehát én még a természetes erdőkben nőttem fel. Szavamra, a csupaszra kínozott vulva mintha meztelencsiga volna, oly félelmetes, amint cuppog és remeg, szinte agyon kéne csapni - mit ne mondjak nem túl erotikus forgatókönyv.
Nem mondom, az őserdő irtása ebben az értelemben igenis helyénvaló, de nagyon gusztusos kompozíciókat lehet létrehozni, mi több, ez akár a végülis bekövetkező együttlét (kúrás) pompás előkészítése is lehet.
Hah, a sok cudar nő, akik megfosztják az áldott kehelyforma bűvöletétől férfitársaimat... mert a kellemes szőrzet még sötétben is megrajzolja a nő szimbólumát, immár kertelés nélkül és büszkén jelölve az utat borzasztó falloszaink kedvére.

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Érdekes, hogy a világ legegyszerűbb étele a dilettáns nemzedék (pl. munkatársaim, akik nem tudnak főzni, tehát mind) számára mennyire bonyolult ételnek tűnik, holott nem az. Ha a déli harangszót választjuk háttérzenének a tálalásához, akkor 8-kor rakjuk oda a húst, fél tizenegykor tegyük bele a zöldségeket. Nincs ezzel mit kínlódani.
Egy húsleves nem reprodukálható, mindenki másképp főzi, de az egyéni repertoáron belül is igaz a tétel. Hisz mindig más a hús, más a zöldség, és nincsenek szigorú arányok, szabályok.
Lehet olyan töményre főzni (erőleves), hogy a menzán és mekin nevelkedettek ebéd után befosnak. Pedig nagy sikert lehet elérni egy fácánesszenciával, amiben minden egyéb egy kis fürjtojás tálaláskor.

Namármost a húsleves rövid gasztronómiai rezuméján túl sokkal fontosabb említenivalóink lehetnek. A húsleves, mivel (ha rendes) vasárnap és soká készül, illata bejárja otthonát. Megérkezvén egy ilyen otthonba elgyengülünk, nosztalgiáink eluralkodnak rajtunk, gyerekké leszünk. Hiszen a (rendes) húsleves anyáinknál vagy nagyaáinknál készül rendszerint, felidézve minden vasárnapi ebédet, amiből egyre kevesebb van ma már. Mentetek-e már haza nyári vasárnap délben, hogy a csöndet csak a nyitott ablakon susogó függöny zavarta meg, és a mindent meghatározó húsleves-illat fogadott? Az otthoniak már végeztek, el is szundítottak a szoba hűvösében - a konyha pedig húslevesestül, rántottcsirkéstül és uborkasalátástul vár reánk, hogy magunk mögött felejtsük az értelmét vesztett zajos stresszt.

Nekem gyengém a vasárnaptól csendes lécsőházak, amint innen-onnan vasárnapi ebéd illata leng. Nem is szeretem a vasárnap értékvesztését, hogy mindenki a boltokban van. Én szerettem volna, ha nincsenek nyitva az üzletek vasárnap, mint az osztrákoknál is, hogy újra otthon legyünk minél többen együtt, és szuszogjunk az ebéd után, mert az olyan jó.

Bánónak, tisztelettel

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Jaj, a Pista. Egyem meg a szívét, de rég meghalt már. Olyan szép őszes volt a halántéka neki. Meg a széles háta, jaj, az a nagy, férfias háta. Nem is igen kocsmázott a Pista, nem úgy, mint a Katinak az ura, az mindig részegen jött haza, a Kati nem győzött soha panaszkodni, pedig jó soruk lehetett volna, Kati a tanácsnál volt, az ura meg tiszt, de gyerekük nem lehetett. A Pista hogy örült mind a háromnak, ott ringatta nagy, erős karjaiban mindet. Már az unokáit nem érhette meg, egyem meg a szívét, micsoda nagyapa lehetett volna. Itt van ez a cseppgyerek is, biztosan jól eljátszott volna vele. Istenem, ahogy nézett a Pista, és mindig úgy nézett rá. Amikor először a pulai búcsúban is találkoztak, uramatyám de régen volt. A huncut nézése neki, még utoljára is, amikor pedig megbeszéltük, hogy viszek be lecsósmájat, megenné. De régen nincsen már, uramatyám, és még mindig de hiányzik. De legalább itt vannak a cseppgyerekek, ennek tiszta olyan a szeme, hiába, az apjáé is, a Tiboré, az tiszta apja lett. Jaj, Pistukám, édes szívem, uramatyám.

 

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Kapják be a faszom a középkori svédek, hogy kitalálták a smörgåsbordot.

A svédasztal mindenkinek jó: a szakács nyugodtan készülhet, nem kap váratlan megrendeléseket. A pincérnek sem kell a különböző felszolgálási módokban brillíroznia. A vendégnek meg a terülj-terülj asztalkám effektus, a bőségszaru zeuszi emlékei okoznak emésztőrendszeri orgazmust.

A svédasztal mindenkinek rossz: a szakács főzőiparossá silányul, ipari chafingekbe okádja nagytételes pörköltjeit a szemnek-szájnak guszta tálak helyett. A pincér munkája a szennyes eltakarításában merül ki. Bort ajánlani? Mihez? A vendég meg étterem helyett egy utálatos evőüzembe érkezik, egy epepés csarnokba, az asztalra került gyertyát kioltja a sültkrumpliért száguldó nagymama turbulenciája.

A gasztronómiának a svédasztal frankensteini szüleménye és zsákutcája. Nincs hová már. Az étterem nyitás után tizenöt perccel olyan, mint egy kurva nagy gyomor. Tápanyagok színes összevisszasága, az emberek meg mint a pepszin, szedik szét a cuccot. A restség, az igénytelenség és a mohóság korszerű meghatározói az evésnek, evéskulturálatlanságnak. Is.

A svédasztal hiába svéd találmány, nagyon magyar. Minden apró részletei: a vele kapcsolatos hiedelmek, elvárások és tettek bámulatos másolatai a Kádár-rendszeréinek. Ezen nevelkedtünk, ez kell nekünk, és ennyit érdemlünk.

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Van annak az érzésnek valami latin neve, esetleg görög? Foglalkoztak már vele brit tudósok?
Az az érzés, az a prenosztalgikus vagy mi, amit akkor lehet érezni, amikor az ember bár már alig
várta, hogy lelépjen karácsonyozni és lazázzon két hetet, de az utolsó munkanap estéjén még ott barátkozik a folyosóval. Hirtelen nem sietős már, hanem csak olyan valamiféle jóérzés alakul ki.
Mint az egyébként nem túlságosan kedvelt szállodai szobára elhelyezett utolsó pillantás, hogy mégis otthonom voltál bazmeg, köszike. Valami szeretet ez, van-e neve?
A péntek,  mint elköszönő munkanap nem ilyen, túl sok van belőle.
Búcsú valamitől, hála és nosztalgia és szeretet egyveleg, diszkrét Stockholm-szindróma árnyalattal.
Van egy csomó elhagyott blog is, Abszinthé az újabb.
Ja, hiányozni fog.

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

- Majd meglássa maga is. Ahogy megöregszik. Nem véletlen az, hogy porbú lettünk és azzá leszünk. Ugye. Az ember visszatér a fődhö. Majd meglássa maga is, ha megöregszik. Vágyni fogja a fődet. Nem azt mondom én, hogy kapálni akar, mit tud maga a kapálásrú. Meg szántani se akar, mit tud maga arrú. Hanem szeretni fogja egyre jobban. A fődet.
Nagyott szippantott a friss tóparti szélből, megigazgatta a kendőjét, és folytatta:
- Nézze meg ezt az epret e. No kapjon be hamar pár szemet, szereti biztoss. Ugyehogy. Hát csak a fődbű lett az, maga megeszi az epret e, maga meg abbú van, amit megeszik. Úgyhogy a fődbű vétetünk aranyfiam, meg oda is térünk vissza. Nem azt mondom én, hogy vágyik az ember mán a főd alá, ki akar meghalni. Bár mostanában már alig bírom a derekam, elegem van no. Az uram is mióta itthagyott e egyedű...
Sírva fakadt, de nem szenvedélyesen, hanem csak inkább megszokásból és illedelmesen.
- Becsűjje meg a fődet arnayfiam. Majd meglássa maga is. Hogy vágyik a fődhö egyre jobban. Az a izé is a, az a bankigazgató, hogyhíjják, kertészkedni kezdett. Az is csak ember, micsinájjunk. Nézze meg ezt az epret e. Hát nem igaz, hogy nem érti amit mondok neki. De jó szaga van e, csak morzsolja szét a kezibe a fődet, oszt szíjja be a szagát. Majd meglássa maga is, aranyfiam.
Visszament a sorok közé, becézgette kicsit az epreket, ki-kitépett egy fűszálat, talált egy pénzdarabot is. Mielőtt zsebretette, megköpködte mindkét oldalát.

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Bármennyire is furcsának tűnik első hallásra, a jó közérzethez (hovatovább boldogsághoz) korlátokra van szükségünk. Ezeket a korlátokat szabályok határozzák meg (vagy törvények, a tízparancsolat marhaság). Én a társadalomtudományokhoz sem értek, de biztosan van valami egyensúly vagy szabályozottsági együttható, ami meghatározza egy-egy nemzet vagy népcsoport kultúráját, magatartását. Azt mondják Svájcban csupa írott vagy íratlan szabály minden, be is tartják, milyen szépen élnek. De ott van Marokkó, azt ismerem, mindenki megy, amerre lát, még a vallási fanatizmus sem nagyon játszik, főleg a berbereknél - mégis mindenki vigyorog, ha sokan koszban is. Itthon, nálunk van sok-sok szabály, de mind igyekszünk áthágni, látszik is az idegbaj a közlekedésben, gazdaságban.
Meg kell figyelni a gyermekeket, megint csak ezt tanácsolom. A csecsemő még alig ura saját vázizomzatának, nemhiába rúgkapál ész nélkül. Aztán, amikor elfárad, elkezd adrenalint termelni, motoros izgalomba jön, és nem tud elaludni, emiatt iszonyú hisztibe csap. Nem csak azért nyugszik meg, mert érzi a szülőt, hanem mert ölbevételkor a fogás által lecsillapodhatnak végtagjai. Ezért hát a pólya, ami egyébként már régen nem menő sajnos. Első boldog emlékünk, az anyaméh, egy végtelenül korlátozott, kiszámítható élmény.

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

L. fáradtan, görbén ült a négyeshatoson. Remélem, elérem még az utolsó negyvenhetest - gondolta L. Jó lenne beszélgetni már. Érdekes egyensúlyban van az életem, gondolta még L. A munkában, mint ma, egész délután és este is, szinte egyfolytában beszélek. Már-már harsányan, a tájékozottság és rutin kevélységével, micsoda fasz lehetek. Munkaidőn kívül meg nincs kihez szólnom.
De kedvem sincs nagyon, gondolta L. már a Bükköny utcai éjjel-nappali közértben, inkább polcról veszek valamit, nem akarok beszélni az eladóval. Klassz ez az új éjjel-nappali, nagyon elkezdett változni a világ.
Reggelente melankolikusan nyugtázta az újságért sorban állókat. Éhesek a hírre, gondolta L. Történelem van. Jó volna valahogy leírni mindent, annyira lelkesek az emberek, optimisták, derűsek. Szabadnak érzik magukat, gondolta L., ha délelőttös volt, gyakran inkább hazagyalogolt a Horváth Mihály térről, hogy lássa a történelmet. A történelem nehezen volt látható, a házak álltak, a villamosok csilingeltek. Hanem az emberek, gondolta L., az emberek szemében ott lobogott a történelem, és ezt jó volt látni. Ah, azt is jó volna már látni, hogy egy fiatal lány elélvez, ismerte fel L., mostanában nincs jó sorom, valaki gyújthatna egy kis történelmet az én szemembe is, gondolta L, és elégedetten gondolt a sárga szoknyás óvónőre, akit két hete a Fekete Lyukban szedett fel. Szedtem, ja, odajött hozzám, gondolta L.
Nem rossz most élni, elvégre huszonegy éves vagyok, történelem van, gondolta L.  Bekapcsolta a walkmanjét, amit sikerült összespórolnia, a Strangeways-t hallgatta, nagyon szerette. Zsebre tette a kezét, fölnézett a felhőkre, aztán lesétált a Gellért-hegyről.

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Nekünk itt csodálatos kilátásunk van, nehéz megszámolni, de egy száz kilométerre becsülöm a félkört, amit a szememmel be tudok járni. A kilátásunkra büszkék is vagyunk, csak van itt nekünk egy elhagyatott, magányos daru is. A daru eleinte kellemetlen tényezőnek bizonyult, csúnya kőfelverődésnek a szépautó elején. Aztán megszoktuk, sőt, nekem szinte a barátommá lett, a gyerekek is mindig kíváncsiak rá. Ez a daru nem élettelen és kiismerhetetlen. A daru mozog. A daru viselkedik. Finom kiegyensúlyozottságának köszönhetően folyton beáll szélirányba, szél pedig errefelé mindig kerül. A grandióz kilátás és a szél együtt járnak. Heves, zivataros időkben többször is megfordul tengelye körül. A videón a daru, mint hűséges eb, figyelemmel kerül gazdája elé, és orrát szinte karnyújtásnyi közelségben állítja meg.

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

A költözéssel kapcsolatos legnépszerűbb közhely, hogy most majd kiderül, mire nincs szükség, ha még sokáig dobozban marad, azért. A szükségtelenség már régen kiderült egyébként. Utálom az ebédlőasztali témákat.

A lehető legkevesebbet próbáljunk derékból megoldani. Inkább hagyjuk a kvadricepszre a munkát. A derék savasodik be a leghamarabb, összecsuklunk, mint a fregoli.

A legtöbb nő tényleg buta az alapvető fizikai ügyekhez. Igen, egy megrakott doboz tetején még elfér pár dolog, de nem lesz többé szállítható. Nagyon erős hangja van az emeleteken át guruló hamutartónak. Nagyon.

A költözőket nem szeretik a lakók. Sem ott, ahonnan, sem ott, ahová. A költözők hangosak, leverik a falat, fogják a liftet, és már vagy még idegenek.

Ha feltétlenül el akarod baszni az ismerősöd hétvégéjét, hívd költözködni! Nézhetné sörrel a meccset, de nálad sérüléseket szerez, izzad, és alig kap enni.

Egyik hibám, hogy szeretem a tárgyaimat, nehezen dobok ki bármit. Ha egy egész lakást kell elhagynom, képes vagyok könnyekig jutni. Amikor visszamentem pár ottmaradt apróságért, végigsimítottam a falakat, ahol sok boldog évünk telt el. Kiültem az erkélyre, mintha mi sem történne (hogy fog hiányozni). Itt születtek a gyerekeink, szülőház. Akár híres is lehet valamelyikük, majd szólok a bulvároknak, hogy itt születtek, nézzétek csak. Még én festettem az összes falakat, meg parkettáztam is.

Hát, isten veled Pesti út.

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

"Kedves Gabi!

Nagyon jókedvűek voltunk, amikor rábukkantunk a hirdetésedre az Ifjúsági Magazin legutóbbi számában. Rögtön megtetszettél nekünk, azaz Ákosnak meg nekem, Andrásnak.

Mi Debrecenben tanulunk, műszaki főiskolások vagyunk. Szívesen találkoznánk Veled, akár mindketten is. Biztosan jól elbeszélgetnénk, megihatnánk egy jó teát valahol, vagy egy mozi is jó program volna. Utána fölmennénk hozzád, s miközben Ákos szopatna, én hátulról kúrnálak, közben üvöltenénk: de jó kis csapat vagyunk!
Aztán, miután a hátadra élveztünk, egy kicsit lerugdosnánk az ágyról, hogy ne gusztustalankodj ott gecis háttal, de úgy, hogy eszedbe ne jusson újra az Ifjúsági Magazin társkeresőjébe betolni a rusnya pofádat!

András, Ákos

Debrecen, 1986. november 14."

Hm, hisz még gyerekek voltunk...

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Ha a spermát is csoportokba sorolnák, mint a vért, nekem nullás lenne.
Általános adó.

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!