Pistáról
Jaj, a Pista. Egyem meg a szívét, de rég meghalt már. Olyan szép őszes volt a halántéka neki. Meg a széles háta, jaj, az a nagy, férfias háta. Nem is igen kocsmázott a Pista, nem úgy, mint a Katinak az ura, az mindig részegen jött haza, a Kati nem győzött soha panaszkodni, pedig jó soruk lehetett volna, Kati a tanácsnál volt, az ura meg tiszt, de gyerekük nem lehetett. A Pista hogy örült mind a háromnak, ott ringatta nagy, erős karjaiban mindet. Már az unokáit nem érhette meg, egyem meg a szívét, micsoda nagyapa lehetett volna. Itt van ez a cseppgyerek is, biztosan jól eljátszott volna vele. Istenem, ahogy nézett a Pista, és mindig úgy nézett rá. Amikor először a pulai búcsúban is találkoztak, uramatyám de régen volt. A huncut nézése neki, még utoljára is, amikor pedig megbeszéltük, hogy viszek be lecsósmájat, megenné. De régen nincsen már, uramatyám, és még mindig de hiányzik. De legalább itt vannak a cseppgyerekek, ennek tiszta olyan a szeme, hiába, az apjáé is, a Tiboré, az tiszta apja lett. Jaj, Pistukám, édes szívem, uramatyám.
Még nincsenek kommentek.
(
)
Mondj valamit
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.
