Libretto - ÉletIGEN, mint halálNEM

• Blog oldal
• Archívum
• 

A májusról megint

Apa felmászott a cseresznyáfára, de nagyon magasra, én meg eléggé félős vagyok, és nem csak úgy, hogy én nem merek még így felmászni, hanem félek apáért is, nehogy leessen. És akkor is ilyen jó idő volt, amikor mondta nekem, hogy vigyázzak magamra. És most már tényleg csak kettő Bandi van, ezért tényleg nem volna jó, ha apa leesne. Kigyalogoltunk a kőbányához is, az nagyon félelmetes, mert mély, végig szorítottam apa kezét. Egyfolytában bohóckodtunk, vicces képeket csináltunk, mert Laura is itt volt végre megint, és persze Eszter is. Titokban megfigyeltem, hogy bár apa fönt volt egészen magasan a fán, a levelek közül mindig nézett minket.

A városban kipróbáltuk azt a nagy lufit, amibe bele lehet mászni, és a vízre dobják. Eszter is félt benne, én még sírtam is, utána sokáig kapaszkodtam apába, és ha így beszél hozzám, azt szeretem a világon a legjobban. Feküdtünk a fűben, hogy simogasson a május, ezt mondta apa megint a májusról. Ekkor már ivott egy kis bort, és azt én szeretem, mert ilyenkor olyanokat mond nekünk, amiket máskor nem. A fa tetején mutatott egy kis bogyót, hogy az ott az élet, és hogy semmi más nem számít. És hogy szeressük a természetet meg az embereket. És mondta, hogy egyszer majd a fűben alszunk, jó? Utána megkergetett minket, és ahogy futott Eszter után, az a nagy ember, az én apukám, azt akartam, hogy a május mindig simogassa őt, mindig.

A májusról - 2008

Itt lehet meghallgatni, köszönettel Cippo-nak.